Ha gyermekkorunk emlékeihez fordulunk, a tündérekről mindig szépséges, kedves, jóságos lények jutnak az eszünkbe. Felnőttként azonban döbbenten tapasztaljuk, vannak népek, s nem is kevesen, akik hisznek bennük, sőt konkrét történeteket tudnak mesélni a régi korok tündérvilágáról.

Ha valaki komolyabban foglalkozik ezen elbeszélésekkel és nem hagyja figyelmen kívül a ma élő emberek érdekes tapasztalatait sem, látni fogja, a tündérek világa talán még mindig itt van köztünk.

1678 - Írország - Dromgreagh:

Ez a helyiség Dr. Moore szülőfaluja volt, ahová harminc év távollét után érkezett haza. A doktor állította, hogy gyermekként a tündérek gyakran magukkal vitték játszani, s most hazatértekor, mindjárt az első éjszaka ismét eltűnt a vendégfogadóból. Régi barátai tanúsították a meghökkentő eseményt, melynek akaratlanul szemtanúi lettek. A doktort ugyanis láthatatlan erők emelték a magasba, miközben velük iszogatott, s ők hiába próbálták lábánál fogva visszatartani, nem sikerült. A férfi csak másnap reggel tért vissza és elmesélte, hogy húsz tündér vitte el a tíz kilométerrel arrébb fekvő Danes Fortba, ahol háromszáz tündérrel kellett mulatoznia, táncolnia és szerelmeskednie. 

A doktor története hamar szárnyra kelt, és az emberek elmentek arra a helyre, ahol az állítólagos mulatozás folyt. Meg is találták a letiport tisztást, s látszott, hogy nem sokkal előtte jókora tömeg mulatott ott.

1692. május 14. - Skócia - Aberfoyle:

A városka lelkésze Robert Kirk, egy éjszaka kisétált a parókiához közeli tündérdombra, az ún. Fairy Knowe nevű helyre, ahol váratlanul összeesett és meghalt.  (Az a szóbeszéd járta, hogy a tündérek és a keresztény papok között háború dúl és Kirk ennek esett áldozatul.) Temetése után közvetlenül, megjelent egyik unokatestvére előtt és azt állította, hogy igazából nem halt meg, csak tündérek ejtették foglyul. Azt is mondta, hogy a soron következő első gyermek keresztelőjén ismét megjelenik és barátai közül valakinek egy kést kell eldobnia a feje felett, hogy a varázslat megtörjön. Kirk ígéretéhez híven valóban megjelent az adott eseményen, de annyira megijesztette a jelenlévőket, hogy senki nem mert kést dobni feléje. Így a szerencsétlenül járt lelkész eltűnt, és soha nem látták többé viszont.  

A lelkész falujában a mai napig úgy tartják, hogy a sírjában igazából kövek vannak eltemetve, mert Kirk még mindig a tündérek rabságában sínylődik. Azóta valahányszor megkeresztelnek egy kisgyermeket, valaki mindig hajít egy kést a lelkész egykori széke felé, hátha ezúttal kiszabadul a fogságból. 

1200 körül - Skócia - Erceldoune:

Versfaragó Tamás néven élt egy fiatalember Erceldoune-ban. Egy nap, a vízparton heverészve, megpillantott és kilesett egy csodaszép tündérkirálynőt Maeve-ét, aki észrevette őt. Aznap együttháltak  és a tündér elcsábította a fiút egy gyönyörű helyre, Tündérországba. Három napon keresztül mulatott a csodálatos országban, s amikor a tündér hazavitte, Thomas már birtokában volt a jövendőmondás képességének és egyéb különleges tulajdonságoknak, melyekre Maeve tanította.

Amikor Thomas a sajátjai közé visszakerült, rá kellett döbbennie, hogy a tündéreknél töltött három nap az emberek életében hét évet jelentett. Ettől kezdve csodálatos szépségű verseket írt és tévedhetetlen próféta vált belőle.

Napjainkban - Franciaország - Bretagne:

Paul Whistler, egy 23 éves amerikai egyetemista, a barátaival Bretagne-ban nyaralt és Brest városából tűnt el tavaly nyáron. Az aggódó barátok jelentették Paul eltűnését a francia rendőrségen, akik nyomozni is kezdtek a fiú után. Hét nappal később az egyik autópálya melletti erdőben találtak rá eszméletlenül és ruhátlanul. A fiú semmire nem emlékezett, de két órán keresztül gael nyelven beszélt, amiről egészen addig azt sem tudta eszik-e vagy isszák. Miután derengeni kezdtek emlékképei, elmondta, hogy Brest kikötőjében kezdett szédülni, majd váratlanul egy erdős területen találta magát, ahol szőkehajú, barnabőrű, csupasztestű tündérek táncoltak egy tündérhalom körül. Paullal tündérbort itattak, majd szerelmeskednie kellett a szabad ég alatt velük. A mulatozás hosszú ideig tartott, Paul nagyon kifáradt. Megfigyelte, hogy két telihold függött az égen, a dolmen körüli bokrokon lángnyelvekhez hasonló virágok nyíltak, a fákon pedig acélkék levelek susogtak, míg a fűben fehér árvácskák tündököltek.

 

Paul szavaiban könnyedén lehet kételkedni, de a fiú azt állította, soha nem érdekelte őt a kelta kultúra, a realitások talaján állt mindig, lévén fizika szakos hallgató. A tündérekről pedig csak annyit tudott, amennyit A Gyűrűk Urában látott. Előkerülése után a szervezetében találtak ugyan kevéske hallucinogén anyagot, de ez kevés bizonyíték volt arra, hogy eltűnése idején is kábítószer hatása alatt állt. Ráadásul, mégha droghatás alatt állt is volna, az sem indokolja képzelgéseit, már amennyiben valóban nem tudott semmit a tündérvilágról.