A boszorkányság az emberi civilizációval egy időben alakult ki. Az ismeretlentől való félelem, és annak az életünkben hitünk szerint betöltött szerepe hozta létre a boszorkányokat, akik az ismeretlenből varázsolnak jót vagy rosszat - valamit, amit irányítani tudunk.

A boszorkányok mindig is közvetítők voltak az ember és a misztikus természetfeletti hatalmak, például az angyalok és a „fenti” lelkek között. Amikor egy boszorkány sikeresen oldott meg egy látszólag rejtélyes problémát, azt varázslatnak tekintették, hiszen ezt a folyamatot logikával vagy észérvekkel nem lehetett megmagyarázni. A boszorkányság maga annyit jelentett, hogy ezek a médiumok a magasabbrendű égi hatalmak vagy lelkek segítségét kérték egy probléma megoldáshoz, és ennek érdekében bizonyos rituálékat végeztek.

A bölcsek fortélyai

A boszorkányság angol neve eredetileg azt jelenti: a bölcsek fortélyai, ügyessége. A bölcsek pedig azok voltak, akik a természet útját követték, összhangban voltak annak erőivel, ismerték a gyógynövények és az orvoslás tudományát, hasznos tanácsokkal látták el közösségük tagjait, és ugyanolyan nagyra becsült, szinte szent emberek voltak, mint a sámánok a falujukban.

Ez egy vallás-számba menő hitrendszert alakított ki, ami megelőzte a bolygó összes ma ismert vallásának a kialakulását. A kutatások szerint már időszámításunk előtt 40000 évvel ezelőttről, a kőkorszakból is maradtak fenn a varázslással kapcsolatos tárgyi emlékek. Azóta is fejlődik, formálódik, és a mai gyakorlata nagyban eltér attól, ahogyan párezer éve varázsoltak.

A modern boszorkányság híveit az élet különböző területein találjuk, függetlenül szakmától, pozíciótól vagy attól, hol élnek a világban. Azért járnak össze, hogy a boszorkányság praktikáin keresztül nagyobb megértést nyerjenek az életről, a természetről, az univerzum fejlődéséről és titkairól, hogy összekapcsolódjanak a Nagy Egésszel, és abban működni tudjanak.

A boszorkányság, mint vallás

Azt vallják magukról, hogy ők a világ legdemokratikusabb vallása. Nincsenek követendő dogmáik, pusztán néhány egyszerű alaptétel, amit igaznak fogadnak el. Az egyik, hogy nem ültetjük el a gonosz magjait, ha jóságot szeretnénk visszakapni, hiszen minden tettünk többszörösen lesz hatással visszafelé az életünkre. A másik fontos tézis, hogy nem szabad a természet bőségét rosszul felhasználni azáltal, hogy megzavarjuk az egyensúlyát. Tehát amit elveszünk a természettől, azt vissza is kell szolgáltatnunk neki, hogy kiegyensúlyozottan legyen képes tovább működni.